, fn. tt. ip-at. Személyragozva: ipam, ipad, ipa v. ipja, ipunk, ipatok, ipjok. Legközelebb rokonságban áll az ap szóval, mind hangra, mind tárgyra nézve, mert az ap tiszta gyöke az apa szónak, s jelent természetes, nemző atyát, az ip pedig jelenti a férj nejének vagy nő férjének atyját, vagyis a férj ipja egy személy a nő atyjával és viszont. Eb fél, kutya fél, míg az öreg ipam él. (Km.). Mintegy kisebbik, másodrendű apa. Tájszokásilag: ipa és após. Héber nyelven ibba, finnlap nyelven appa.