, elvont gyök, mely különféle értelmű származékokban fordul elé, mi oda mutat, hogy gyökeleme i, különféle értelemmel bir. 1) Az elavult irgat, irgik, továbbá a ma is divatozó irgalom, irgalmaz stb. szókban nem egyéb, mint öszvevont ior, s gyökeleme a hangutánzó i. V. ö. IRG. 2) Az iram, iramlik, irány, irányoz szókban jelent bizonyos pontra czélzó vagy siető, mozgó vonalt, s gyökeleme a mozgást jelentő i, egyesülve az erőt jelentő r-rel. 3) Az iró, iromba, írt szókban, s ezek származékaiban levő ír, eredetileg hosszú, s jelent metszést, vágást, huzást, vonást, kenést, s rokon ró szóval. Lásd különösen mindegyiket saját rovata alatt.