, (int-ő-ez-et) fn. tt. intézet-et, harm. szr. ~e. 1) Szélesb ért. rendelet vagy rendelkezés, mely által bizonyos dolgok elhelyeztetnek, czélszerüen alkalmaztatnak. Felsőbb intézetek szerént cselekedni. Országos intézet, polgári intézet. Ez értelemben szokottabban: intézmény. 2) Szorosb ért. bizonyos czélok elérésére alkotott társadalmi alapitvány. Iskolai, katonai, papi intézet. Kisdedovó, dolgozó intézet. Betegek, árvák intézete. Tudományos, kereskedelmi intézet. 3) Végintézet, am. végrendelet, testamentom.