, (ip-ar) fn. tt. ipar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyökeleme a mozgást, előre törekvést jelentő i, melyhez p ajak- vagy fuvó betü járulván, lett ip gyök, mint csa, csi, kö, szo hangutánzókból: csa-p, csi-p, kö-p, szo-p. E szerént ip am. mozog, mozdít v. mozdítani törekszik. Innen ar (erőt jelentő) képzővel származott: ipar, azaz erős mozgás, törekvés, haladás, melyben valaki teljes erejét megfeszíti. Újabb s ,iparkodik igéből elvont szó. Különösebb jelentése: szorgalom a kézi és gyári müvek eléhozásában, jövesztésében, műipar. Előmozdítani a hazai ipart. A szanszkrit nyelvben par v. pur am. elő-, v. előremozdít, melylyel rokoníttatik a latin prae, primus, prior is stb. V. ö. IMPORÍT.