, (id-nep-ély-ěs) mn. tt. innepélyěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Innepélylyel járó, pompás szertartásokkal kitüntetett, udvarias. Innepélyes bemenetet tartani valahová. 2) Széptani ért. oly tárgyról mondjuk, mely a lelket nagy és fontos dolgok tisztelettel teljes várására ébreszti, pl. innepélyes csend, mely a vihart megelőzi, innepélyes népgyülés vagy hallgatás a templomban. 3) Szélesb ért. bizonyos körülményeinél fogva fontos, nagyszerü. Innepélyes igéret, fogadás, eskü. Innepélyes hang, beszéd.