, (i-nn-en) helyhatárzó. Gyöke a közelséget mutató i, melyhez az alapitó s kettőztetett n járulván, lesz inn, végre a mozgást jelentő en (= el) képzővel: innen, azaz e közel vagy közelebb levő helyről kiindulva, kezdve, irányozva. A két nn elseje lehet áthasonult d vagy t is, azaz innen am. id-n-en, vagyis itt-n-en, itt-en-el; valamint onnan am. od- v. ott-an-an, ott-an-el, és a régieknél gyakran elé is jön innel, onnal, valahonnal (,innen, onnan, valahonnan helyett). Így hol és hon is fölcseréltetnek. Példa ,innel-re: "És ez bizon (= való), hogy innel alól nép jő, számszerént nem thudom mennyi. Innen oda, onnan ide járni, kelni. Az én hazám innen messze fekszik. Innen egy lépést se távozzál. 2) Ebből, ezen kútfőből, ezen okból. Innen következik, hogy. Innen tudom, mily ember vagy te. Innen láthatjátok, mit kelljen tennetek. Innen van az, hogy neked soha sincs pénzed. 3) Ezen az oldalon, ezen a részen, félen, parton. Ellentéte: túl v. túlnan. Innen a Dunán, Tiszán. Innen az erdőn. Innen is, túl is veszedelem fenyeget. Ti innen maradjatok, mig én túl leszek. Tájdivatosan: innend, innet, innét, inneg, sőt inneid v. innejd is: "Dunán eneid és "Dunán ineid, (= Dunán innét). Levél 1555-ik évből. (Szalay Á. gyüjt.).