, (id-nep v. idv-nap) ösz. fn. Első alkotó része: id v. idv, második: nap. De a régies ,idnap helyett a hangrend szabályai szerént lett: id-nep, (pl. a régi magyar Passióban), és a d hasonúlván: innep. A székelyeknél ma is divatos: innap. Az innepnap szóban már kettőztetve van a ,nap szó. Tömöttebb ajakkal: ünnep (üdnap). V. ö. ID. 1) Vallási ért. oly nap, melyen a hivek a szokott munkáktól megpihennek, s idejöket imádságra, üdvös gyakorlatokra fordítani kötelesek. Ilyenek, vasárnapokon kívül a keresztényeknél általán a karácson, husvét, pünkösd; különösen a római és görög egyházban Urunk, a boldogságos Szűz és Szentek tiszteletére rendelt szün- és ájtatossági napok. Husvét innepe. Pünkösd innepe. Sátoros innepek, melyek t. i. Urunk tiszteletére szentelvék különösen. Változatlan innepek, melyek minden évben bizonyos napra esnek, mint: karácson, vízkereszt, gyertyaszentelő stb. Változó innepek, melyek nem mindig ugyanazon időre esnek, milyen a husvét és a vele öszvefüggésben levők, u. m. áldozó csütörtök, pünkösd, úr napja. Innepet ülni, szentelni, tartani. Pap hagyja az innepet, de maga nem tartja. (Km.). 2) Polgári ért. örömnap, valamely nagy, jeles, kedves esemény emlékére vagy tiszteletére. Békeinnep, győzelmi innep, lakodalmi innep. Innepet rendezni. Népinnepet tartani. 3) Minthogy az örömnapok rendesen mulatságokkal, eszemiszommal járnak, innep am. mulatság, lakoma, dínomdánom. Lesz ma innep. A gazdag embernek mindig innepe van. 4) Átv. ért. heverő nap. A röst embernek sok innepe van. (Km.).