, (in-ka-abb) másodfoku ih. A Révai által (Antiquitates Lit. Hung. 240. l.) idézett egyházi beszédben, s több más helyütt is a régieknél: jonkább. Tudni való, hogy az i gyakran ja, je, jo, ju, jö hangokra változik által nem csak a magyar, hanem némely más nyelvekben is, pl. irgalom jorgalom, ig jog, ih juh; a latinban icio, jacio, a németben itat, jetzt stb. Hogy az inkább szóban a jó, jobb fogalma lappang, értelméből is kitetszik, pl. inkább ma, mint holnap, am. jobb ma, mint holnap. Inkább szeretem, mint száz forintot, am. jobb szeretem. Sőt inkább te is jőj el. Inkább, s inkább alászáll a becse am. jobban és jobban. Leginkább idegen könyveket olvas. Ezen harmadik fokozaton főleg és jobbára v. jobbadán szókkal fölcserélhető, pl. én leginkább (főleg, jobbára) költői müvekkel foglalkodom. Naggyal inkább (= sokkal inkább), gyakran eléjön a régieknél. Attól inkább, ezektől inkább = annál, ezeknél inkább, a Tatrosi codexben.