, (im-g v. im-eg, v. üm-ög) fn. tt. ing-ět, harm. szr. ~e. Gyöke im v. üm (= hám); megvan a görög ειμα (am. öltözet), εννυμι (öltöztetem), német Hemd, eszt hamme, amme stb. szókban, s jelent általán öltözéket, ruhát. Im-ből eg képzővel lett: im-eg, s öszvevonva: in-g, in-g, tömöttebb ajakkal: ümög, üng. Szoros ért. vászonból vagy vászonféle szövetből készített alsó ruha, mely ujjakkal ellátva, s vállakra öltve egyarányos bőségben lefelé lóg, a testnek felső részét közvetlenül befödi, s különféle divat és szabás szerént majd hosszabb, majd rövidebb. Kurta, hosszú ing. Síp ujjú, borjú szájú, lobogós ujjú ing. Gyolcspatyolat ing. Férfi ing, asszony ing. Féling. Német ing (hosszú). Zsiros ing. Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám, Sári lelkem vigyázz reám. (Népd.). Egy ingben hagyni vagy valakit ingig levetköztetni, am. mindenből kifosztani. Természete a magyarnak, hogy jussait nem hagyja, De ha vele bánni tudnak, az ingét is od adja. (Népd.). Se ingem, se gallérom. (Km.), am. nem tartozik hozzám. Közelebb az ing a csuhánál. (Km.), am. elébbre valók a rokonok, ismerősök és barátok, mint az idegenek. Kinek nem inge, ne vegye magára. (Km.). Egy ingben járni. Feltűrni az inget. Szélesb ért. ingszabásu öltözet, melyet a felruha fölé öltenek, pl. papi, templomi ing, fuvaros ing, utazó ing, pánczéling.