, INDULÁS fn. tt. indulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mozdulás bizonyos helyből; bizonyos czélfelé lépés, menés, haladás. Gőzkocsik, postaszekerek, hajók indulása. Hadi seregek indulása. Öszvetételei: fölindulás (fölgerjedés), megindulás, ki-, elindulás. V. ö. INDÚL.