, INDUL, (in-d-úl) önh. m. indúl-t. 1) Mozogni kezd, mozgásba jön, akár külső, akár belső erő által. Indúl a hajó, szekér, malomkerék. Indúlnak a befogott lovak, ökrök. Jobbra, balra, előre, hátra indúlni. Különösen am. útnak ered, lépni kezd. Messze útra indulni. Indulnak a hadseregek. Haza felé indulni. Kiindulni a város határából. Elindulni valahová. Visszaindulni oda, honnan előbb kiindultunk. 2) Mondják holmi küldemények, közlemények felől, midőn rendeltetésök helyére utaltatnak. Indul a posta. Ma indulnak meg az ujévi hírlapok első számai. 3) Tulajdonitó ragu névvel am. bizonyos czél felé mozogni kezd vagy bizonyos cselekvés, szenvedés, állapot nyomai kezdenek látszani rajta, mely esetben nagyobb nyomatosság végett a neki személyes tulajdonítót is használjuk. Útnak indulni. Rothadásnak, vésznek indulni. Neki indulni a hegynek, víznek, városnak, falunak. Neki indulni a falnak, ellenségnek. Romlásnak indult hajdan erős magyar! (Berzsenyi). Ez értelemben a neki néha ellen vagy felé névutókkal fölcseréltethetik. 4) Felható ragu névvel am. valamire buzdúl, gerjed, ingerűl. Haragra, boszúra indulni. Valakire vagy valamire felindulni.