, INDIT, (in-d-ít) áth. m. indít-ott, htn. ~ni v. ~ani; régiesen: indojt. 1) Valamit mozgásba hoz, véghezviszi, hogy mozduljon. Kocsit, szekeret indítani. Ökröt, lovat indítani. Ez a ló nem akar indítani. Megindítani a harangot. Elindítani a malomkereket. Különösen folytonos, távolabb menésre sürget. Hadakat indítani az ellenség ellen. Átv. ért. hadat v. háborút indítani, am. hadat izenni, háborút kezdeni. Pert indítani, am. pert kezdeni. 2) Valamit útnak bocsát, elküld, hivatalos iratot rendelt helyére utal, elküld. Útnak indítani a hadi szekereket. A benyujtott folyamodást felsőbb helyre indítani. 3) Valamit előmozdít, valamin segít, hogy haladhasson. Indítani kell a dolgon, különben nem megyünk semmire. 4) Felható ragu nevekkel, továbbá meg és föl igekötőkkel am. a kedélyt bizonyos tettre ösztönözni, valamire gerjeszteni, víg vagy szomorú érzelmekre fakasztja. Örömre, bánatra, haragra indítani valakit. Engem igen megindított szomorú sorsod. Lázító beszédek által fölindítani a népet.