, (indulat-szó) ösz. fn. Oly szó, vagyis beszédrész, mely által különösen indulatinkat fejezzük ki, s melyre indulatink által mintegy ösztönöztetve szoktunk kifakadni. Ilyenek
1) örömet jelentők: ujuh! juh! ujuhu! iju! ihuhu! haja! hajaha! stb.
2) fájdalmat: oh! jaj! oh jaj! oh istenem! fájdalom!
3) csodálkozást: ejni! ejnye! ejha! nini! furcsa! csodálatos! szörnyüség! stb.
4) gúnyolást ejej! nono! úgye! soha bizony! lám! stb.
5) vágyat: bárha! vajha! ohha! oh csak! hejcsak! stb.
6) buzdítást: rajta! no! mosza! uszu! uszu rajta! no csak! uszu neki! hahó! no még! stb.
7) csöndet: csitt! piszt! hallga! lassan!
8) iszonyt, undorodást: huh! uh! piha! juj! jujha! csunya!
9) csillapitást: hó! hő! hóha! hőhe! hohó! hők!
10) sajnálkozást: fájdalom! kár! beh kár! ejno! szegény! szegény tatár!
11) kétkedést: vajon! ugyan! ugyan úgy-e! igazán! valóban! ohoh! ne mondja!
12) tudakozást: hogyhogy! nos! nos aztán!
13) ráhagyást: hadd! hagyján! isten neki! oda neki!
14) boszankodást: eh! heh! ahhá!
15) kinálást: neh! nesze! nehtek! nesztek!
16) figyelmeztetést: ni! nini! lám! nám! a! e! (ott van a! itt van e!)
Bővebb értelmezéseiket l. illető helyeiken.