, (in-cs) régies személytelen ige a köz divatu nincs helyett. A müncheni codexben: Mert senki incs, ki jót tegyen. 103. l. Mert incs oly titok, ki meg nem jelentetik. 143. l. Mind itt, mind több régi iratokban a ,nincs vagy ,nincsen szóval felváltva találjuk. Gyöke a tagadást jelentő in, mely egy a szanszkrit an, görög αν, latin in, német un tagadókkal, s honnan inség is származik. V. ö. NINCS.