, (in-cs) fn. tt. incs-ět. Az incselkedik igéből elvont, s ujonnan fölélesztett szó, s am. les, alattomos vagy álmozgalom, melylyel valakit tőrbe, kelepczébe akarnak ejteni; vagy másnak boszontására, ingerlésére czélzó tettek, avagy szavak. Gyöke az élénk mozgást jelentő in, a cs pedig a régies cseá-l, ma csin-ál gyökhangja. Származtató im gyöktől is épen úgy, mint int szó am. im-t. A régieknél többnyire encselkedés, encselkedik szók állanak, incselkedés, incselkedik helyett; miből megtetszik, hogy a gyökben minden esetre éles ë van, mely i-vel is váltakozik. A Debreczeni Legendáskönyben incsölködés am. édesgetés, ("szent imádságnak incsölködése), mely az ,int szóval áll közelebbi viszonyban.