, (in-as) fn. tt. inas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Lótó futó, ide-oda küldözni való, inaló szolga, cseléd, különösen az urak, intézetek ilyetén férfi cselédei. Hasonló képzéssel lett talp törzsből: talpas, azaz gyalogkatona. Udvari inas. Kórházi, takarékpénztári, társasági inas. Hóri horgas nagy inas. (Km.). Bejelenteni magát az inas által. 2) Ujoncz tanuló a mesterembereknél, minthogy jobbára lótásfutásra, ide-oda küldözgetésre használják. Varga-, szabó-, csizmadiainas. Felszabadítani az inast. 3) Néhutt, nevezetesen Abaújban és a székelyeknél is am. gyerek. Van egy inaskám. Most jönnek az inasok az oskolából. S lehető, hogy ez az eredeti értelme, a többnyire futosva, inalva járó figyermekekre alkalmazva. ,Szolga értelemben egyezik vele a csagataj incsü szó. (Abuska).