, elvont gyök. 1) Tagadó értelemmel bír az in-gy, in-cs (nin-cs), in-kedik, in-ség szókban, s megegyezik a görög αν, latin in, szanszkrit an, német un, ohne stb. tagadó szócskákkal. Származékai magas hangu képzőket és ragokat vesznek fel. 2) Jelent mozgást, mint az i betü is magában, s megvan az in-g (in-og), ingat, ingadoz, indúl, indít stb. szókban; ugyanez rejlik a hintó, himbál (hinbál), hinár szókban is, előlehellettel. Magas hangú ragokat vesz fel az in-t, in-t-e-ez (intéz), incs (in-cs-el, in-cs-el-kedik) származékokban. 3) Az inkább határozóban eléforduló in nem egyéb, mint átalakult jon (jonkább). Szinte nem ide tartozik az inneni, innét helyhatározókban levő in, mert ezek tiszta gyöke a közelséget mutató i, a kettős n közől pedig az első a helyképző d-ből hasonúlt át: id-n-en, s megfelel nekik alhangon: onnan, onnét.