, vagy ÍN, fn. tt. in-at, harm. szr. ~a. Ugyanaz a mozgást jelentő in gyökkel. 1) Köz ért. használtatik ideg helyett. V. ö. IDEG. 2) Szorosb ért. így neveztetnek azon vastag, szivós, át nem látszó és fényesfehér rostok, melek az izmokkal különféle öszveköttetésben állanak, jelesen pedig a tagok és izmok megfeszítésére vagy hajlitására szolgálnak (tendines). 3) Különösen a nép nyelvén jelent lábikrát; innét: Inában lenni valakinek, am. nyomában, sarkában. Inába szállott a bátorsága, azaz lába szárába, vagyis futásnak vette a dolgot. Inába harapott a kutya. "És marhájoknak inát mind levagdalja. Levél 1559-ik évből. (Szalay Á. gyüjt.). Szaladj farkas, inadban van az igazság. (Km.). 4) Folyó növények szára, máskép: inda. A tök inát, uborka inát öszveszedni.