, (im-ol-a v. in-ol-a) fn. tt. imolát. Kopár helyeken, s gabonák közt termő, magasra nyúló vékony fűnem, melynek szára nem bötykös. Némely vidékeken szalmakalapokat kötnek belőle, s pipaszárak tisztogatására is igen alkalmas. Eredetileg inola az in (inog) gyökérből, minthogy a legkisebb szellőtől inog.