, (ig-e-eny-telen) mn. tt. igénytelen-t, tb. ~ěk. Igény vagy követelés nélkül való; szerény, keveset mutató, kevésre vágyó; érdemei és jeles tulajdonságai daczára nem rátartós. Igénytelen alázatos ember. Igénytelen külsejű ifjú. Határozóilag am. igény nélkül.