, (isz-ap-ol) áth. m. iszapol-t. Iszappal bevon, betakar, bemocskol. Az árvíz beiszapolja a partokat, földeket, réteket, füvet, vetéseket. A kertészeknél faültetéskor a földet úgy meglocsolja, hogy ez mintegy iszappá válik a végett, hogy a fa gyökerei körül semmi üreg ne maradjon.