, (isz-ap) fn. tt. iszap-ot, harm. szr. ~ja. Gyöke a csúszást jelentő isz ugyanaz, mi az iszam, iszamlik szóké. Jelenti a víz által lerakott nyálkás sarat, mely fris állapotában sikos, csuszós szokott lenni. Az árvíz iszappal behordja a földeket, réteket.