, (is-ten-telen-ség) fn. tt. istentelenség-ět, harm. szr. ~e. Isten megvetésére v. épen tagadására mutató erkölcstelen, feslett életmód, rendkivüli romlottsággal járó cselekvés. Istentelenség az árvákat és özvegyeket úgy megcsalni. Borzasztó, hallatlan istentelenség!