, (is-ten-telen) mn. tt. istentelen-t, tb. ~ěk. Ki oly feslett és botrányos életet él, mintha Istent sem hinne, vagy mint mondani szokás: kinek se Istene, se lelke. Istentelen pogány ember. Istentelen szokás. Szorosb ért. Istentagadó, Istent nem hivő.