, (istáló-os) mn. tt. istálós-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Istálóval ellátott. Istálós majorház. 2) Istálóra fogott, istálóban tartott. Istálós tehenek, ökrök, lovak. Különböztetésül a gulyabeli-, ménesbeliektől, melyek a szabad ég alatt vagy akolban, karámban tanyáznak.