, (izz-ad) ön. m. izzad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. 1) Nagy forróságtól, hőségtől, tűztől foly belőle a nedv. Izzad tűzön a nyers fa. Izzad a sebesen hajtott ló. Izzad a homloka. Hón alatt izzadni. Ne siess a hegynek, mert megizzadsz. Valamiben izzadni, am. fáradni, tüzesen munkálkodni. Bele izzadni a dologba. Kiizzadni, áth. ért. Így: vért, véres veritéket izzadni, nagy cseppeket, sokat, keveset izzadni. Átv. ért. is.
"És hol a nép, mely pályát izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni
Ősz atyáknak nyomdokin tanúlt?
Kölcsey.
2) Mondják oly testekről, melyeket a meghült párarészecskék nedvalakban ellepnek, pl. izzadnak az ablakok, falak, kövek, midőn meghüsűl vagy nedvesűl a levegő. V. ö. IZZ.