, (izz-ad-ás) fn. tt. izzadás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Állapot, midőn valaki v. valami izzad. Tűzre vetett nyers fa izzadása. Beteg ember izzadása. Izzadásig kimelegedni. Izzadást előmozdító szerek. Ablakok, kövek, falak izzadása a hőségtől. Izzadástól ovakodni. Hideg, meleg izzadás. 2) Magok azon nedvek, melyeket a testek kiizzadnak, helyesebben: izzadság. V. ö. IZZAD.