, (isten-ěl v. is-ten-ěl) áth. m. istenělt v. istenlětt, htn. ~ni v. istenleni. Isten gyanánt tisztel, imád valakit vagy valamit. Hogy Isteneljem, ami nem Istenem. (Km.).
"Látá ezt az örök hír; s felemelkedő
Két szárnyára vevé nagy nevedet, Virág!
S túl a csillagokon melpomene fiát
Istenlé diadalmi hang.
Virág Benedekhez Csokonai.