, (ho-ar-og-at) áth. és gyakor. m. hárogat-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit többszöri háritással halomra vagy félre húzkál, tologat, kapargat. Tarlót, szénát szalmát hárogatni. A kidőlt búzát, borsót, babot öszvehárogatni. Asztalra kiolvasott pénzt erszénybe hárogatni. "Ki más ember dolgát mindenkor hárogatja." Pesti Gábor meséji. 2) Átv. valamely terhet, munkát, másra tol, bűnt hibát másnak tulajdonít. V. ö. HÁRÍT.