, (har-ka-aly, V. ö. HARKA) fn. tt. harkály-t, tb. ~ok. Madárnem, egyenes, ékded végü csőrrel, hosszukás, gömbölyü, hegyes, s elűl szurós nyelvvel, s kurta és kúszásra alkalmas lábakkal, melyekkel a fákon könnyeden mászkál, csőrével kérgeiket kilikgatja, s az alattok rejtőző férgeket hosszu nyelvével kiszedi. (Picus). Nevezetesebb fajai: fekete, zöld, hamvas, szürke, küllő-harkály. Nevét vagy az erdőt jelentő har, vagy hihetőbben a hangutánzó har szóktól kapta. A szlávot, s harkályt ismerteti szája nyilása. (Horv. E.). Némely vidékeken: harkács, herkály, harkány.