, (har-is) fn. tt. haris-t, tb. ~ok. Gyöke a hangutánzó har, melyből is képzővel (os helyett) lőn haris, mint lapis, kőris, kódis, lapos, kőrös, kódos, kódus, koldus helyett. A fürjekkel vándorolni szokott, de ezeknél valamivel nagyobb és sötétebb tollú madárfaj, mely a gabonákban lakik, s harsogó kiáltásáról igen ismeretes, honnan nevét is vette. (Rallus crex.). Kiált, mint a haris. Szaván fogják a harist. (Km.).