, ösz. fn. Megvan a német Harfe, Harpfe, ó német harpha, angol harp, svéd harpa, franczia harpe, olasz harpa, spanyol, portugall arpa szókban. Háromszögü nagyobb lantféle húros zeneeszköz, melyet a játszó ujjaival penget. Ezen eszköz a legrégiebbek egyike, s Adelung szerént már Dávid király idejében divatozhatott. Innét neve is, mint ő mondja, keletről szállott át Europába. Heyse szerént lehetett a régi németben harfan ige, mert a svédben harfwa am. a német raffen, reiszen.