, (har-an-og) fn. tt. harang-ot. Eredetileg igealak volt, mint: hang (han-og). Gyöke a hangutánzó har, mintegy erősen hanog, vagyis erős hang. Sínai nyelven hoáng am. campanarum sonitus, s a cseh hrana temetési harangozást jelent. Széles ért. érczből, üvegből, cserépből stb. átló, félgömböt képező, belül üreges, nagyobbféle mű, melynek öble alant kihajlik, üregének közepén pedig gombos sudár (nyelv, szív, ütő) fityeg, mely lóbálás által az oldalakat verdesi, és hangoztatja. Szorosb ért. félgömbnél jóval nagyobb alakú mű érczből, melyet rendesen tornyokban tartanak, hogy kongatása által bizonyos jelekül szolgáljon. Harang szive, nyelve, ütője. Harang tengelye. Harangot önteni, húzni, kongatni, félreverni. Szól a harang. Harangot húzni:
"Bús remete húzza sírva
A harangot,
És azért ad oly keserves
Tompa hangot."
Tárkányi Béla.
Ezüst harang:
"Égi ajka mint a gyönge szellő,
Lágyan ére legszebb földi ajkat,
S csattanása mint ezüst harangé,
Mondhatatlan kedves és muló volt."
Hedvig legenda. (Vörösmartytól).
Öreg harang, a többi közt a legnagyobb, melynek legvastagabb v. mélyebb hangja van, s melyet csak ritkán húznak meg, pl. vasárnapokon és ünnepeken, vagy előkelőbbek temetésén. Majd megfizet az öreg harang, (km.), azaz, ha eltemetnek. Kis harang, a többi közt a legkisebb, melyet mindennap meghúznak. Lélekharang, melylyel a haldoklóra harangoznak. Tűzharang, melynek kongatása tűzveszélyt jelent. Vészharang, mely vészre, pl. tűzre, vízre rablókra figyelmeztet. Hírharang am. pletyka-hirhordó ember. Kakas harang am. kis csengetyű, vagy inkább csörgő, melyet kakas nyakára kötnek, vagy csikóra való csengetyű. A harang is hí másokat a templomba, de maga nem megy. (Km.). Átv. ért. haranghoz hasonló eszköz, vagy növényvirágok. Kertészek harangja, melylyel a gyönge növényeket befödik. Harangvirágok. Buvárharang, buvárok harangja, melyben a tengerek fenekére bocsátkoznak. V. ö. CSENGETYŰ, KOLOMP.