, (har-ap-ás) fn. tt. harapás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn az állat valamit vagy valamibe harap. Minden harapás után tovább lépő barom. 2) Azon mennyiség vagy falat, melyet egyszerre harap, vagyis elszakaszt a fogas állat. Harapás-kenyér. Csak egy harapást nem adott, oly fösvény. Megunta az én lovam a nyargalást, harmadnaptól nem evett egy harapást. (Népd.). V. ö. HARAP, ige.