, HARAMJA, (har-am-i-a) fn. tt. haramiát. Szoros ért. rejtett helyeken, leginkább erdőkben tanyázó, bujdosó, s fegyverekkel ellátott erőszakos rabló, zsivány, utonálló. Haramiák vezére. Úgy néz, mint a haramia. Te haramia! A haramia több a közönséges zsiványnál, mennyiben a haramiák egymásközti rendszeres fegy alatt és fegyveresen űzik erőszakoskodásaikat, s pusztító had gyanánt dúlják a vidéket, milyenek a török tartományokban számosan vannak.