, (hár-ánt) ih. melynek gyöke hár, képzője a hasonlóságot, alakot jelentő ánt, vékony hangon ént, mint gyan-ánt, szer-ént. Értelme: oly vonalban, irányban, helyzetben, melyről valami lehárúl, lehersen, hersenve alácsuszik, rézsutosan, lejtősen, menetelesen. Háránt ásni az árkot. Háránt fordítani az ég alatti asztalt, hogy az eső meg ne álljon rajta. Háránt csinálni a járdát. Könnyebb kiejtés végett, kivált hosszu képzőjü származékaiban röviden is ejtjük az első szótagot: haránt, haránték, harántékos stb.