, HARAGUSZIK, (har-ag-osz-ik v. har-ag-usz-ik) k. haragszom v. haraguszom, haragszol v. haraguszol, haragszunk v. haraguszunk, haragszotok v. haragusztok, haragszanak v. haragusznak, múlt: haragvám v. haraguvám v. haragudám, haragudtam v. haraguttam, haragudtál v. haraguttál, haragudott v. haragutt; jövő: haragvandom v. haragudandom; parancs: haragudjál, htn. haragunni. V. ö. HARAGUDIK. Valódi vagy képzelt megbántás miatt boszuvágyó indulatra gerjed, haragban van, haragban szenved. A kutya is haragszik, ha orrát bántják. (Km.). Megharagszik. Aki nehezebben haragszik meg, tovább tart haragja. (Km.). Haragszik a feleségem, hogy én őtet nem szeretem. (Népd.).