, (har-ang-oz) önh. m. harangoz-tam, ~tál, ~ott. Harangot húz, kongat. Szegény az eklézsia, a pap maga harangoz. (Km.). Hallott harangozni, de nem tudja, hol. (Km.). Hajnalra, délre, estére harangozni. Misére, vecsernyére, könyörgésre, halottra harangozni. Felhő elébe harangozni. Érsek, püspök elébe harangozni. Elsőt, másodikat, harmadikat harangozni. Beharangozni, am. valamennyi haranggal vagy utolsó harangozással jelt adni a bemenetelre. Harangoznak Csengerbe, Vajon ki halt meg benne? (Népd.). A ki, fel, el igekötőkkel áth. értelmü. Kiharangozni a halottakat. Felharangozni valakit álmából. Elharangozták a délt. Tréfás nyelven: lityeg, fityeg. Harangoz az ülepe.