, (har-ag-os) mn. tt. haragos-t v. ~at, tb. ~ak. Ki hamar, könnyen vagy gyakran haragszik; ki legkisebb bántalom miatt legott felförmed. Haragos tanító. Mérges asszonynak haragos a leánya. (Km.). Átv. ért. 1) dörgő: haragos ég, haragos mennykő; 2) zajgó, hullámzó: haragos szélvész, haragos tenger; 3) bökős, szurós: haragos tüske, haragos csalán; 4) sötét: haragos zöld, haragos vörös.