, (har-ács-ol) áth. m. harácsol-t. 1) Harácsot vet, harczi erőszakkal elragad, kizsákmányol. Az ellenség harácsolja a meggyőzött népet, országot. Mindenből kiharácsolni a győzötteket. 2) Átv. pazarol, fecsérel, bitangol. Elharácsolta örökségét. Nem kopott érte körme, könnyen elharácsolja. (Km.). V. ö. HARÁCS.