, (ho-any-ód-ik) belsz. m. hányód-tam, ~tál, ~ott. Valamely kényszerüség által különféle irányban, mintegy önmagától fölemelkedik, fölvetődik, majd ismét aláesik. Hányódnak a hullámok. Átv. ért. nyugtalan állapotban sínlik, állandó nyugalma, biztos állása nincsen. A szegény árva gyermek, mindenfelé hányódik. Vajmi nehéz más háta mögött hányódni, vetődni.