, (har-ag, l. HAR) fn. tt. harag-ot. A régi halotti beszédben eléforduló horog-uvék azt mutatja, hogy e szóban zárt vagy mély a rejlik. Jelent indulatot, melyre gerjedünk, midőn valódi vagy képzelt bántalommal illetett valaki bennünket, s melynél fogva a megbántásért boszút állani kivánunk. Haragra indulni, gerjedni, gyúladni. Haragba jönni. Haragból dúlnifulni. Haragra indítani, gerjeszteni valakit. Haragot főzni, forralni, viselni valaki ellen. Haragot elfojtani, elnyomni, titkolni. Haragot kérlelni, engesztelni, csillapítani. Nagy, hirtelen harag. Dühöngő, veszett harag. Hasztalan harag. Boszuló harag. Égi harag. Hamar harag. Hirtelen harag. Isten haragja, am. mennykőütés, égdörgés. Beleütött az Isten haragja. Haragot mutatni, tartani, táplálni. Haragszemet vetni valakire. Harag-szemmel nézni. Nagyra viszi embert a harag. (Km.). A hangyának is vagyon haragja. (Km.). Király haragját hamar halál követi. (Km.). Haragjában megbetegedett. Két beteget nem szeret az ágy: részeg beteget és haragjában beteget. (Km.). Haragjában a haját tépi, fogát csikorgatja. Bibliai ért. jelent kárhozatot. Haragnak fiaivá lettünk. Átv. és költői nyelven mondjuk lelketlen lényekről is, mennyiben élénk mozgásaik által a haragos emberhez hasonlítanak. Tengerek, szélvészek haragja, (dühe).