, (hány-vet) ikerige, melynek mindkét része ragoztatik: hányomvetem, hánytamvetettem, hánynivetni stb. Kimélet nélkül, gondatlanul, megvetésből stb. ide-oda dobál, taszít. Haragjában hányjaveti, ami kezébe jő. Csak úgy hányjaveti a ruháját. Visszaható névmással am. kérkedik, hetvenkedik. Hányjaveti magát. Ugyan mit hányodveted magadad?
"Tudós legény Barna Peti,
Magát nagyon hányja-veti."
Székely népd. (Kriza J. gyüjt.).
Átv. ért. valamit minden oldalról megfontol, megvizsgál. Hányjaveti az irományokat. Meghányjvess mindent, azután itélj. Külön is irhatjuk: hány vet.