, (ho-any-ás, l. HÁNY ige); fn. tt. hányás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, melynél fogva valamit fölemelve, s különféle irányban elvetünk, dobunk. Kévehányás. Ruhanemüek hányása, vetése. Hányásban eltörött téglák. 2) Halom, domb, mely öszvehányt földből, kőből stb. keletkezett. Határhányás, árokhányás. 3) Okádás. Hányás erőteti. Hányás ellen bevenni. Hányásban megszakadni. Vérhányás. Epehányás. V. ö. HÁNY.