, (ho-any-ak-ol-ód-ik) belsz. m. hánykolód-tam, ~tál, ~ott. 1) Folytonos nyugtalansággal, erőszakkal hányja, veti magát. Hánykolódik, ki nem akarja, hogy kezeit, lábait megkötözzék. Hánykolódik az ölben maradni nem akaró gyermek. Hánykolódik, mint polturás malacz a garasos kötélen. (Km.). 2) Átv. ért. nagy zajjal, taglejtéssel hetvenkedik, kérkedik, nagyra van valamivel; vagy daczos szavakkal ellenkedik.