, (han-g-oz-ik) k. m. hangz-ott, htn. ~ani. Hangot ad; hangja hallatszik, elterjed, s folytonosan a fülekre hat. Hangzik az üres hordó, ha ütik. Messze hangzik a malom zúgása. Hangzanak a meghúzott harangok. Hangzanak az ágyúk, puskák. Szépen, erősen, kellemesen hangzik. Átv. hire van, beszélnek róla. Ez a név jól hangzik. Továbbá: tetszést vagy nem tetszést gerjeszt. Ily beszéd nem jól hangzik a te szájadból.