, (han-g-oz-at-ka) fn. tt. hangzatkát. A középkori lantos költészet egyik neme, melynek hazája Olaszország. Tizennégy sorból álló versezet, melyek közől a nyolcz első vers négyes füzérben, a hat utósó hármasával állíttatik öszve, majd lejti, majd szökő versekben, melyek kilencz, tíz vagy tizenegy szótaguak. Többnyire szerelmet fest, gyöngéd és kellemes szinekkel. (Sonett).