, (hang-toldalék) ösz. fn. Némely egyes szók végén egy vagy több jelentéstelen hang, mely inkább csak arra szolgál, hogy akár a megelőzött, akár a következő hangsuly által maga a fogalom jobban kiemeltessék. Ilyenek addig-lan, pedig-len, végig-len stb. szókban a lan, len szótag. Hasonló toldalékok vannak ezekben: kiss-ég, itten-eg, ottan-ag, sőt ez utóbbiakban az en, an szótagok is, minthogy itt, ott is ugyanazt jelentik. Ilyen a ság, ség mostanság, aligség, mai napság szókban (mostan-ban az an is); épen-séggel szóban pedig a ség ismét új (vel) toldalékot kapott; így megint a népnyelvben gyakran megintelen, sőt megintelenség is.