, (hang-viszony) ösz. fn. A zenei hangok (zöngék) számszerénti viszonya egymáshoz, pl. ha a c-t alapzöngének (= 1) veszszük, ehez a nagy harmadot, vagyis e-t 5/4 szám illeti, a tiszta ötödöt g-t pedig 3/2 szám, vagyis ha valamennyit egész számokban akarjuk kifejezni, (pl. mindeniket 4-gyel sokszorozva), lesz a c = 4 (= 4 × 1), az e = 5 (= 4 × 5/4 = 20/4), a g = 6 (= 4 × 3/2 = 12/2). Ezen viszonyok pedig a rezgéseknek, (a hangadó testek rezgéseinek) azonegy időben történt számától vétetnek, pl. ha a c 40 rezgést csinál bizonyos időpontban, akkor az e 50-t, a g 60-at.