, (hám-cs) fn. tt. háncs-ot. Általán a fának lehántott héja. Különösen így nevezik a növénytudományban a növények, illetőleg fák kérgének, (külső rétegének) legbelső részét, mely vékony, fehéres nedcsövek öszvegéből álló szivós és nyulékony szalagokban lehántható, (némelyek szerént: síkhéj, németül Bast, latinul liber). Különbözik ettől: szijács v. sziács v. sziácshéj (Splint, alburnum). Amabból készül a kertészeknél ismeretes hárskötőlék, mely a székelyeknél: háncsu.